13. nap - Tanulságok
Azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy levonjam ennek a fergeteges nyelvi kalandnak a tanulságait magam és mindazok számára, akik kedvet kaptak ahhoz, hogy egy hasonlóban részt vegyenek jövő nyáron.
Akkor lássuk, mit is jelent tulajdonképpen a "10 nap alatt 60 óra".
Na ennyire talán nem szörnyű, de az igaz, hogy a totál immerziós kurzus rendkívül intenzív és a maga napi 6 órájával rendesen megdolgoztatja az ember agyát, különösen azért, mert itt még nem ér véget a dolog. Az utazást, étkezést és a hosszabb-rövidebb szüneteket is beleszámítva gyakorlatilag reggel 9:00-től délután 5:00-ig tanórák vannak. Utána ki-ki kedve szerint eldöntheti, hogy részt akar-e venni az extra programokban, amelyek többnyire városnézést, kirándulást és vitadélutánokat jelentenek. Amiket ha abszolvál a hallgató, akkor hátra van még a feketeleves: a házi feladat. Mert ugyebár nincs eredmény gyakorlás nélkül, vagy ahogy a művelt arab mondja, "No pain, no gain". És ahogy ezt sejteni lehet, a további gyakorlás nem azt jelenti, hogy a nyelvtanuló tinto de verano-t (vörösbor narancslével, citrommal, sok jéggel) szürcsölget egy árnyas teraszon, miközben kedélyesen beszélget újdonsült spanyol ismerőseivel, hanem sokkal inkább azt, hogy orbitális mennyiségű házi feladatot körmöl egy félreeső helyen, egy gigantikus adag tejeskávé elfogyasztása után. Mert mit is takar egy ilyen a házi feladat, mondjuk csütörtökről péntekre feladva. Négy oldal nyelvtani gyakorlatot, egy levelet, egy fogalmazást és egy 15 perces kiselőadást olyan lágyan andalító témákról, mint például a "Magyarországi oktatási rendszer részletes bemutatása"... Persze van, hogy kevesebb a penzum, de általában 2-2,5 órába telik, míg végez az ember. Így aztán nem sok idő marad a napból olyan csacskaságokra, mint városnézés, vagy alvás.
A fentiek alapján talán úgy tűnhet, hogy megbántam a "teljes bemerítést", pedig épp ellenkezőleg. Talán valamiféle mazochista hajlam, vagy a nyelvtanulás iránti szenvedélyem az oka annak, hogy élveztem ennek a kalandnak minden percét. Sokszor voltam fáradt és nem egyszer éreztem úgy, hogy csapnivaló az aznapi teljesítményem, de az órák dinamikája, kiváló tanáraink, a sok nevetés (hol örömünkben, hol kínunkban), a nagyszerű csoporttársak és az az érzés, hogy fejlődöm, feledtetett minden nyavalyát.
Jó volt itt lenni, és szívesen visszatérnék, hogy folytassam a megkezdett munkát.
