8. nap - Gondolatok a tanteremből
Az itteni nyelvórák nem csak a lazább időtartásban különböznek az otthon megszokottaktól. Több, mint tíz évig tanítottam különböző városok kis és nagy nyelviskoláiban, és van egy-két olyan vonása az itteni rendszernek, ami nekem nagyon szimpatikus, bár elsőre talán furcsa.
1.
Hamis sztereotípia, hogy a spanyolok pontatlanok. Tanáraink sohasem késnek, de az első tíz-tizenöt percet olyan lazán kezelik, mintha nem tartozna szervesen a tanórához. Hagyják, hogy mindenki megérkezzen - fizikailag és lelkileg egyaránt. Ilyenkor könnyed csevegés folyik arról, ami épp valakinek eszébe jut, vagy esetleg hirtelen aktuálissá vált. A tanár minden alkalommal megbizonyosodik arról, hogy mindenki rendben van-e. Enélkül nem kezdődik el a munka.
2.
Az óra menete bármikor megváltozhat. Elég egy kérdés, egy váratlan esemény, vagy megszólalás, és a tanár azonnal a csoport érdeklődését felkeltő témával foglalkozik. Ez nem egy esetben azt is jelenti, hogy egy perc alatt elővarázsol egy rövid videorészletet, egy dalt, a megfelelő weboldalt, stb. az illető témával kapcsolatban. És ez eddig lehetett tényleg akármi! Puskás Öcsitől a hétvégi fiesta programján át a legjobb spanyol strandok részletes bemutatásáig - bármi! És ami a pláne: a "meanderező" óravezetés ellenére minden különösebb probléma és kapkodás nélkül fejeztük be a hétre hivatalosan előírt (nem kevés) tananyagot.
3.
Tény, hogy többnyire nem középiskolásokkal dolgoznak, hanem egyetemistákkal és felnőttekkel, de az még az egyetemen és a nyelviskolákban sem volt divat otthon, hogy gyakorlatilag mindenki kérdés nélkül jöhet-mehet, ihat-ehet, kapcsolhatja ki vagy be a légkondit, mobilozhat, stb. az órán - ha kedve tartja. És a döbbenet az, hogy ezzel senki sem él vissza! Természetesen előfordul, hogy egy csoporttárs feláll és kimegy az óráról, mert a második másfél óráját kávé nélkül képtelen végigfigyelni, és inkább megiszik egy cortado-t (kávé kevés tejjel), mint hogy zombiként, maga és a csoport számára is haszontalanul töltse el a hátralévő időt. Olyan is akad, hogy valaki megnézi az üzeneteit és válaszol is rájuk (pont mint a diákjaink :) ). A tanár ilyenkor nem kérdezi fel, nem zavarja, az illető pedig két percen belül visszatér az órához és aktívan részt vesz. Valószínűleg ilyen az, amikor a katedra mindkét oldalán felelősséggel viselkednek az érintettek. A nyelvtanuló nem kevés pénzt fizet azért, hogy minőségi szolgáltatást kapjon, és ez mindkét felet arra ösztönzi, hogy a legjobbját nyújtsa és a lehető legkellemesebb légkört teremtse meg maga körül. Az is igaz, hogy ha ennyire különböző származású és kultúrájú emberek ülnek egy csoportban, akkor a jókedvű és hatékony együttműködés csak nagy adag toleranciával, nyitottsággal és humorral lehetséges.
4.
És végül jöjjön az, ami talán a legközelebb áll a szívemhez: a környezettudatosság. Nem tudom, hogy ez szerves részét képezi-e az iskola profiljának, vagy csak az általam megismert tanárok közös jellemzője, de deklarált szempont a környezetbarát megoldások alkalmazása a tanórákon. Nincs stenciltenger! Fénymásolás helyett változatosan és rendszeresen használják a rendelkezésre álló IKT-eszközöket, az órai tevékenységeket pedig inkább a kreativitás színesíti, nem a nyomtatópatron.
Talán nem mindenki ért egyet velem, de számomra a fentiek egy olyan tanári hozzáállást tükröznek, amelyből elkelne egy kicsivel több kedves pátriánkban. Hogy nehogy "hitvány madár gyanánt" unatkozzunk és "posvány iszapját szopva éldegéljünk", hanem felépítsük "egy újabb kor Bábelét".
Erre iszunk! Én biztosan. Egy jéghideg cervezat itt a 28 fokos éjszakában.
