3. nap - Felkeléstől lefekvésig
A hét közepére szépen kialakult a napi rutin. Ma már úgy közlekedem egyik helyről a másikra és végzem mindennapos tevékenységeimet, mintha már hetek óta élnék itt.
A nap 7-kor, az ébresztőóra nyekergésével veszi kezdetét. 8-kor már mindannyian (a diákszálló mind az öt lakója) az étkezőben ülünk és várjuk, hogy a háziúr/gondnok elénk tegye a tányért a reggelivel. Ami ugyan minden nap ugyanaz, de elegendő és finom. Kb. húsz percünk van arra, hogy elmajszoljunk és elkortyoljunk mindent, majd felmarjuk a csomagolt ebédet és irány a metró. Az AIL Madridnak három épülete is van városban, mind igen kellemes környéken. Helyszíntől függően 15-30 percig tart az utazás a légkondicionált, tiszta és pontos szerelvényekben.
A délelőtti szekciónak csak az első felében vagyok érintett, így 9-től 10.30-ig veszek részt az órán. Akkor egy harminc perces szünet következik, majd a csoporttársak beülnek a második másfél órára. Én ezalatt általában egy kellemes kávézóban írom a házi feladatot délutánra, majd sétálok egyet a városban. A délutáni órák, már egy másik helyszínen, 13.00-tól 16.30-ig tartanak (egy ebédszünettel 3-kor), de még sohasem sikerült befejeznünk 16.50 előtt.
Tanítás után mindig levezető séta következik, ami annak ellenére is nagyon jól tud esni, hogy a napokban 40-42 fok volt ebben az időben. Ilyenkor nincs kapkodás. Ráérősen haladok az utca forgatagában, nézem az embereket, élvezem a hangulatos utcákat és azt a nyugalmat, ami ebből a városból árad augusztusban. Van forgalom és zaj, de nincs tülkölés, kiabálás, tolakodás és nem tapasztalni azt az ideges zsezsgést, ami például Pestet annyira jellemzi még ilyenkor nyáron is. Több alkalommal elterveztem, hogy ellátogatok ebbe vagy abba a múzeumba, hiszen vacsoráig bőven van még időm, de képtelen voltam szobrokra és festményekre cserélni ezt a hangulatot. Igazi feltöltődés minden perc. Hazafelé aztán betérek a Mendizabal utca környéki parkok valamelyikébe (három is akad!) és a madridiakkal együtt figyelem, ahogy a nap lassan lenyugszik.
Nyolckor aztán már a szállás étkezőjében ülök, ahol a vacsora felett minden este élénk társalgás folyik a nap eseményeiről. Többnyire angolul, de van, hogy három nyelven egyszerre. A lakók között ugyanis van egy orosz és egy olasz lány, egy angol és egy olasz srác. Mind egyetemisták, akik spanyolt jöttek tanulni Madridba. Az okok, célok és nyelvi szintek különbözőek, a lelkesedés mindannyiunknál hasonló. A más-más kulturális háttér és eltérő tapasztalat pedig remek beszélgetéseket és nagy röhögéseket eredményez.
Bár a gyomromban még magyar idő szerint kongatnak ebédhez és vacsorához, az éjfeles fekvés semmiben sem különbözik az otthon megszokottól.
