0. nap - Vasárnapi szieszta

Csöppnyi szobám a kalkuttai fekete lyuk érzetét kelti bennem. Mérete és a benne uralkodó esetenként 30 fokot is meghaladó hőmérséklet még indokolná, a sötétkékre festett falak azonban némileg tompítják ezt a gondolatot.

Szoknom kell még az itteni meleget. Kint, árnyékban 38-39, de elviselhető, ezért úgy döntöttem, hogy a vasárnapot madridi módra fogom eltölteni.

Ami pedig nem jelent mást, mint egy kései reggelit, az utcánk templomában a vasárnapi mise meghallgatását és egy egész délután elhúzódó sétát / nézelődést / olvasgatást a város fantasztikus parkjaiban. Itt-ott odafüleltem, miről beszélgetnek az idősek, hogyan korholja anya gyermekét, miként kérnek szabad utat a mindenütt nyüzsgő biciklisták és az aprónép mivel próbálja magához csalogatni a kis tavak teknőseit, kacsáit.

Madridban jó lenni nyáron, különösen ha nem dolgozni, hanem élni akar itt az ember.