-1. nap - ¡Saludos desde Madrid!
Szombat éjjel van. Már épp írnám, hogy minden csendes a Juan Alvarez Mendizabal utcában, de alig húsz perce őrült buli vette kezdetét valahol a háztömb belső udvarán. Nincs semmi kétség, tényleg megérkeztem.
Az utazás a vártnál is simábban zajlott, késés és gyakorlatilag probléma mentesen. Igaz, volt néhány percnyi fennakadás, amikor a reptéri metrómegállóban akartam jegyet venni magamnak, hogy eljussak a szállásra. Az automaták küllemre leginkább a nyolcvanas évek játékgépeire hajaznak, működésük pedig nem azt a logikát követi, mint az enyém. Hiába a nyelvváltás (szégyen, nem szégyen, de itt átváltottam angolra), csak egy kedves spanyol család lelkes segítségével tudtam végül a feladatot teljesíteni. S az utazó - aki korábban szentül (vagy botorul?) megfogadta, hogy angol szó el nem hagyja a száját, míg Spanyolországban van - a gyáva megfutamodásért megkapta büntetését: a szálláson nem várt senki. Hiába küzdöttem fel bőröndömet az ódon bérház negyedik emeletére, hiába csengettem újra, meg újra, az ajtó nem tárult fel. Gondolván, hogy az éjszakát mégis jobb lenne odabent, mint a sötét folyosón tölteni, vettem egy nagy levegőt és megejtettem életem első spanyolnyelvű telefonhívását. Negyed óra múlva lett szobám ággyal, zuhanyzóval és wifivel. Ki akarhat ennél többet? Na jó, talán 10 fokkal kevesebbet ... legalább a szobában! :D
