-1. nap - Utazás Vichybe
Szombat este megérkeztem. Kalandos volt. Budapestről 2 óra késéssel indult a gép, de végülis mindegy volt. Barcelona repterén nem sokan voltak. Mivel a székek egymástól el voltak választva ezért más alvóhelyet kerestem. A reptéren volt gyerekjátszótér. A csúszdában egy néger aludt, nekem a föld maradt. Párnaként ott volt a pulcsi..sikerült is pár mp-re kikapcsolni, de több nem volt. Kezdő csöves vagyok..
Mikor elindult az adminisztráció a reptéren akkor az infópultnál mondták, hogy nem kell új beszállókártya, nem gond, hogy azon Bp.-Barcelona van, hiszen a csomagjegyen úgyis látják, hogy a cél Lyon és ugyanaz a légitársaság. Hm. Azért én a magyar bürokrácián nőttem fel, a reptér másik végén a másik infót kérdeztem. Ő pedig azt mondta, hogy nyomtatni kell. "Hol találom a Wueling pultját?" " A reptéren keresgélje "Viva Espana illetve Cataluna!" Megtaláltam a Wueling pultot. Hosszú sor, kisminkelt 50-es nő, mellette egy lerobbant pasi. 40 perces sorállás után lefagyott minden. Az előttem lévő 40-es férfi és 20-as csajának problémáját 25 percen keresztül oldogatták. Egyik az egyik, a másik a másik ügyintézőt foglalta le. Már aggódtam, hogy későn lesz meg az a beszállókártya.
Érdekes volt spanyolokat vitatkozni látni, üvöltés, kérés, könyörgés, tiltakozás, felháborodás... Minden emberi reakció és viselkedés belesűrítve egyetlen beszélgetésbe. A mellettem lévő filippíno és én európaiként is tátott szájjal bámultunk. A beszállókártyát 1 perc alatt kinyomtatták. Ok. Vissza a lyoni járat várakozóihoz. Közben a 9:50-es járat késik, előreláthatóan 13 óra!!! Nagy levegő, akkor itt kell enni. Kell egy csoki, ami erőt ad. 5 euró felett vettem El Almendro nevű spanyol specialitást, 3x75 g mogyoróval, mandulával. Eddigi életem legdrágább csokija. De kell a szénhidrát, és a csoki legalább édes, ha már a légitársaság keserű.
Várakozás, őrület. Egy kis spanyolgyűlölet a várakozó franciáktól, itt-ott rasszista viccek a mentalitásukról. A legjobban egy arab külsejű francia szidta őket, ezt már nem bírtam én sem röhögés nélkül. A viccmesélő erre hozzám fordult, interkulturális beszélgetés kezdődött a közösségi térben. Szokásos kérdések, hová megyek, mivel foglalkozom... Én is hasonlókat kérdeztem vissza.
Aztán kiderült, hogy 15 óra lesz az indulásból, de más Wueling járatokkal is akadtak problémák, illetve áthelyezték a beszállókapukat egyik helyről a másikra, ahogy nekünk is. Végül 16 óra körül szálltunk fel. Lyonban nyugalom, rend, visszafogottság, korrektség, pontosság, átláthatóság.
Oh, ma France éternelle..
